2017. szeptember 18., hétfő

Könyvajánló: Gabriella Eld: Remények Jordan számára

A trilógia első kötetéről (Emlékek Jordan számára) már írtam még a nyáron, és most kicsit megkésve, de végre sor kerül a kis tesó kivesézésére is. 

Ha nem olvastátok az elsőt, itt esetleg lehetnek spoilerek, szóval csak saját felelősségre. :)

Az Emlékek Jordan számára felvezető jellege ellenére is (ami megjegyzem szükséges egy sorozatnál) nagyon izgalmas olvasmány volt, olyan, aminek körömrágva várjuk a folytatását. A karakterek háromdimenziósabbak, mint bármi. Az írónő olyan figurákat vonultat fel, hogy sokan irigykednének, ha csak egyet is a saját történetükben tudhatnának, a cselekmény, a teremtett világ ígéretes, és az olvasóban joggal nőhetnek az elvárások a folytatásokkal kapcsolatban. Több akció, több a karakterekből, (több Gok :D ), több feszültség. 
Na, és kedves olvasók... Így kell folytatást írni!

A Remények Jordan számára gyakorlatilag letehetetlen olvasmány, ráadásul mind az érzelmek, mind az emberi tűrőképességnek olyan végleteiben játszódik, hogy arra nehéz szavakat találni.
A történet épp ott indul, ahol a másik véget ér. A csapat két részre oszlik, sőt tulajdonképpen háromra, és az események folyamatosan pörögnek. A cselekményt azonban nem részletezném, olvassátok el. :) 
A pörgős, akciódús jelenetek mellett nagyon sok visszaemlékezést és velős párbeszédet kapunk. Ezek váltakozása nagyon jó egyensúlyban van, mert amikor már majd kiesik az ember szíve, akkor jön egy lassabb, érzelmekkel, drámákkal telibb rész, hogy aztán újra visszazuhanjunk egy csata kellős közepére. Remek összhang,  mindent van időnk feldolgozni.
A szereplők még árnyaltabbak, ez által szerethetőbbek. Ebben a kötetben számomra Sid és Robin volt a személyes kedvenc. Bár az első kötetben is sok mindent megtudhattunk róluk, nekem mégis kicsit háttérbe szorultak, itt  viszont végre igazán kinyíltak az olvasó előtt, és én alig várom, hogy az utolsó részben még többet kapjak belőlük. Robin és Lothario kapcsolata külön fejezetet igényelne. A srác megfelelési kényszere és Rio ridegsége annyira klasszikus "apa-fia" konfliktus, mégis - és nem csak, mert vámpírok - nagyon eredeti. Rioról egyébként kiderül, hogy a rémes egója és érzéketlensége nem véletlen, sőt, talán épp ő mutatja a könyvben az érzelmek legnagyobb skáláját. Nekem végig az volt a véleményem, hogy tulajdonképpen csak rémesen megkeseredett. Néha nagyon utáltam, de volt, hogy megöleltem volna, miközben azt mondom "Igen, most már megértelek..."
Rio persze nem is volna Rio, ha nem lenne Gok. Ők ketten olyan bravúros párost alkotnak, hogy esküszöm, simán egy 10 évados sitcom-ot lenyomhatnának együtt. Olyanok, mint egy házaspár. Minden marakodásuk, élcelődésük ellenére talán köztük fedezhető fel a legszorosabb kapocs. A párbeszédeik szórakoztatóak, és remekül gördítik előre az eseményeket. Gok egyébként is kap önállóan is egy izgalmasnak ígérkező szálat, aminek a kibontására és végkifejletére nagyon kíváncsi leszek. Imádtam amúgy a "Pokol sztárja" és "anya pici fia" közti váltakozást a viselkedésében. Akárhogy is, nélküle nem lenne ez a könyv olyan amilyen.
Evonból és Owenből ebben a kötetben keveset kapunk, megjegyzem, nem baj, habár Owen karaktere számomra mindig érdekes. Egyrészről egyre visszataszítóbb, másrészt őszinte szánakozással tekintek rá, és érdekel, hol lesz a helye majd a végjátékban.
Nestor talán a legkeményebb, de róla nem is igazán írnék többet, amennyire sok volt a Jordan iránti túlzott... khm lelkesedése, és vált ezáltal egyre antipatikusabbá, most olyan nagyot nőtt a szememben,
A síkurak/úrnők nagyon különböző és eredeti karakterek. Nekem Freya volt a személyes kedvenc. Ingeborgnak viszont tetszettek a vívódásai. Delbard pedig... nos a meséin kívül nem nem sok szerethető van benne.
A negatív, vagy legalábbis gyűlöletes karakterek terén sincs hiány. Odell hatalmas pszichopata klasszikus világuralom mániával, ha valami akkor az ő tettei igencsak sokkolhatják az olvasót, ám a Pati (akiről csak annyit, hogy vámpír, mert a többit inkább a könyvből tudjátok meg) részemről túltett Odellen. Szóval ez a gárda is roppant színes és érdekes, lesz itt mivel megküzdeniük Jordanéknek.
És akkor jöjjön Jordan Norris. Az első kötetben az tette leginkább izgalmassá a karaktert, ahogy kétségbeesve próbált menekülni saját valóságától, és ahogy rácsodálkozott a világra. Ebben a kötetben, sokkal érettebb, céltudatosabb, de az emberi volta utáni vágyakozás még kísérti.  Személyiségileg egyébként sokkal szürkébb, mint a többiek, és valahol ebben rejlik a nagysága. A történetek (legyen könyv vagy film) legtöbbször a nagy kiforrott hősökre esküsznek. A cselekmény 80-90 százalékát elviszik a hátukon, mindenből kikecmeregnek, és a mellékszereplők csak asszisztáló két dimenziós figurák. Nos ebben a trilógiában is asszisztálnak, de sokszor jóval érdekesebbek. Jordan épp attól hiteles, hogy egyáltalán nem vágyik ennek a történetnek a főhőse lenni, mégis egyre nyilvánvalóbb, hogy ő az. Személy szerint nagyon várom, hová fog kifutni a karakter, mert momentán a két véglet határán mozog (szerintem). Szeretem, hogy ennyire esendő, ennyire elveszett, de itt már jóval komolyabb, ráadásul az is kiderült, hogy valóban hatalmas ereje van. Csak ugye kellenének az emlékek...

A Remények Jordan számára olyan könyv, amit mindenkinek ajánlok, és amiről hosszan lehetne beszélgetni, mert  a kisebb epizódokban feltűnő szereplőket még nem is említettem, na és persze ott a rengeteg spoiler. Olvassátok el, mert ez a sorozat tényleg egyedi és izgalmas, biztos maradandó élmény lesz. Én nagyon várom a folytatást.

Ha szeretnétek megismerni Jordan és a többiek történetét, akkor itt a webshopon rendelhettek: http://shop.colorcom.hu/#remenyekjordanszamara

valamint nézzetek be Gabriella Eld facebook oldalára is a hírekért érdekességekért. :)

2017. szeptember 12., kedd

És akkor négy fiatal író kitalálta az Írósimogatót...

Írósimogató... Most biztos sok minden jár a fejetekben. Honnan ez a név? Most akkor ezek mit akarnak? Megőrültek? 
Az utolsóra talán igen a válasz, de lássuk a többit... :) A lényeg, hogy találkozhattok velünk bárhol bármikor, megismerhettek, nemcsak minket, hanem az írást, irodalmat, könyveket, mindezt olyan közvetlen módon, mint a kis kecskéket az állatsimogatóban. (Azért ez elég szép hasonlat, szerintem :D )

Na de mi is az Írósimogató? Mit akarunk mi?

Kezdjük az elején. Személy szerint nagyjából idén májusig alig ismertem író kortársaimat, aztán egy rendezvényen egymásba botlottunk Gabriella Elddel és L.J. Wesley-vel. Már ott gyanús volt minden, mert első percben egymásra hangolódtunk, és ez csak fokozódott. Laci révén megismertük Hajnit azaz M.G. Brownt is, és innentől nem volt megállás. Közös rendezvények, könyvbemutató, a "gyerekeinkért" való összefogás, és egymás támogatása hozta magával, hogy belevágjunk valami közös projektbe, olyasmibe, amiben nem csak, hogy örömünket leljük, de közelebb hozhatjuk az írók, az irodalom világát az emberekhez, és talán kortársainknak is segíthetünk.

Az Írósimogató egy Youtube és Podcast csatorna, ahol októbertől heti egyszer hallgathattok 10-15 perces beszélgetéseket, mindenféle könyvekkel, írással kapcsolatos témákról. Nem leszünk magasröptűek, se túl komolyak, de a célunk az, hogy őszintén kibeszéljünk olyan témákat, amikről ilyen formában, máshol nem igazán van lehetőség. Személy szerint remélem, hogy ezek a kis eszmefuttatásaink benneteket is ösztönöznek majd, akár arra, hogy a videók, facebook posztok alatt tovább tárgyaljunk egy-egy témát.
Az Írósimogató ugyanis főképp azért jött létre, hogy kihasználva az audiovizuális médiumokat teret nyerjen a hazai kortárs irodalom számára, mert mint tudjuk, nem vagyunk könnyű helyzetben, és össze kell fogni, hogy elérjük az áhított célokat. :)

És akkor kik vagyunk mi?
Négy fiatal író, akik úgy szeretik a hőseiket, mint a gyerekeiket, és maximálisan elhivatottak.

Gabriella Eld: A csapat legfiatalabb tagja, Jordan, Gok, Robin és még megannyi egészen különleges "gyermek anyja", akiket joggal félthetünk a könyvekben, ha olvastátok őket, tudjátok miről beszélek. Igazi kínzómester, a legjobb értelemben. ;)

 Már megjelent könyvei:


 

M.G.Brown: Kérdésed volna Írországról, akkor Hajni biztosan tud válaszolni. De az arrafelé élő boszorkányok életéről órákig tudna mesélni, ez egészen biztos. :) Catherine "anyukája" ugyanis mindennek utánajár, ha írásra kerül a sor, és ez meg is látszik a könyvein.

Már megjelent könyvei:





L.J.Wesley: Amíg a lányok drámáznak és kínoznak, addig Laci szórakoztató és izgalmas űrkalandokba repíti a hőseit és az olvasókat is. Max naplóját olvasva unatkozni biztosan nem fogunk, és persze az sem garantált, hogy néha nem nevetjük könnyesre magunkat. :)

Már megjelent könyvei:

Egy űrállomás-takarító naplója

 
és végül én (Tomcsik Nóra): Hajni szerint "drámakirálynő", a második ügyeletes "Ír-mániás". Az elmúlt egy évben biztos, hogy a Henry nevet mondtam ki legtöbbször, és ez egy darabig még nem fog változni.

Már megjelent könyvek:





Négy egészen különböző stílusban alkotunk, és épp ettől lesz izgalmas számunkra is ez a szövetség. :)
Ha szeretnétek megismerni minket, és részt venni egy kellemes beszélgetésben, akkor Október 2-án tartsatok velünk a Youtube-on, ahol első körben majd a történelmi regényekről beszélgetünk.

Ha értesülni szeretnétek a legfrissebb híreinkről, akkor kövessetek minket facebookon, instagramon és youtube-on. :)


2017. szeptember 8., péntek

Minden, amit tudni kell George-ról. :)

Amikor elkezdtem írni A változások korát szerettem volna egy karaktert, aki jól ellenpontozza Henryt, legalábbis a történet elején. Legyen kimértebb, megfontoltabb, ám George-ban azt szerettem, hogy a merevnek tűnő felszín alatt vannak olyan dolgai, amik épp olyan gyarlóvá teszik, mint amilyen Henry, ám ő kitűz maga elé egy magasztos célt, amit bármi áron el akar érni. George a legnagyobb küzdelmeit végig önmagával vívja, de sokszor így is nagyon kemény harcok várnak rá.
Hatalmas örömmel tölt el, hogy ő lett sokatok kedvence, és remélem, a folytatásokban is szeretni fogjátok. :)
Ebben a posztban Összeszedtem nektek, mindent (spoilerek nélkül), amit George-ról tudni érdemes. Sok mindennel már a könyvekben is találkozhattatok, de néhány újdonság is került a listába.

  • George 1888. szeptember 11-én született, és teljes neve George Leonard McAdams.
  • Hét éves korában (nem sokkal Charlotte születése után) elkapta a tüdőbajt, és több, mint egy éven át kezelték szanatóriumban, Skóciában. Ez alatt csupán kétszer találkozott a szüleivel.
  • Mielőtt szeminarista lett, remek krikett játékos volt.
  • Gyerekként sokszor visszaélt előnyös helyzetével. Legtöbbször ő bújtotta fel a környékbeli gyerekeket Henry ellen, de amikor a fiú egy ilyen "móka" következtében eltörte a karját George megrémült, és többé nem piszkálta Henryt, sőt itt kezdődött a barátságuk is.
  • Nem csak Henryvel bánt el csúnyán. Tizennégy volt, amikor pusztán azért, hogy kitűnjön a többi fiú közül, összejött egy Katie Bates nevű lánnyal, aki fülig szerelmes volt belé, ráadásul mindenre kapható volt. Ezt pedig George ki is használta, amennyire csak lehetett.
  • Főképp elkényeztetett, neveletlen természete miatt apja úgy döntött, kadét iskolába adja. Az itt töltött egy év alatt George sokat változott. Megtért, és amikor Henry apja meghalt, ő a nyár végén nem ment vissza az iskolába, hogy mellette maradhasson, és teológiát tanuljon.
  • George túlzott merevsége kényszeres, melynek oka az, hogy görcsösen retteg attól, hogy nem képes legyőzni a gyengeségeit.
  • George megtérése főképp egy Padovai Szent Antalról olvasott történethez köthető. Róla azt kell tudni, hogy nemesi származású volt, majd később ferences szerzetesnek állt.
  • George Szent Györgyről kapta a nevét, ezt jelképezi az  a kis képecske, amit Henrytől kap az első kötetben.
  • Húgai közül Charlotte-tal ápol bensőségesebb viszonyt.
  • Mind küllemre, mind alaptermészetre leginkább az anyjára üt. Miután ő "jó útra" tér ez a hasonlóság egyre jobban zavarja.
  • George mindig is szülei kedvence volt. Még ha sokszor nem is tudatosan, de arra vágyik, hogy anyja papként is elfogadja őt.
  • Amit még a szemináriumban, sőt a fronton sem sikerül megtanulnia, az az elöljáróival szembeni engedelmesség.
  • A harmadik kötetben New Yorkba is eljut majd.
  • Nagyon szereti a brandyt és a bort, de csak ritkán iszik.
  • Utálja a cigaretta szagát.
  • Kedvenc ételei közé tartoznak a különféle húsos piték.
  • Sarah születése napján (csupán 3 éves múlt) elcsatangolt, és majdnem belefulladt a jeges patakba. Henry apja mentette ki a vízből.
  • Folyékonyan beszél németül és latinul.
  • Szép hangja van, énekelni is tud, de nem igazán szeret.
  • Hite iránt elkötelezett, csupán Anna iránti érzései zavarják össze olykor.
  • Henryre úgy tekint, mint a másik felére. Barátja nélkül nehezen találja a helyét a világban.
Bár még sok mindent lehetne írni George-ről, de akkor sok minden idő előtt kiderülne. :) Ti milyennek látjátok őt? Miért kedvelitek, vagy épp nem kedvelitek? Szerintetek, mi lesz vele a negyedik kötet végére?

2017. szeptember 7., csütörtök

Krencz Nóra: Megszámlálhatatlan - A hordozó (Könyvajánló)

Krencz Nórával az Imádom a könyveket egy rendezvényén találkoztam először, és a könyvének a borítója egyből rabul ejtett, úgyhogy hamarosan be is szereztem a saját példányomat. Végül a Bajorországban töltött nyaralás alatt kezdtem neki, és tökéletesen bearanyozta a sajnálatosan esős napokat. :)



Kezdjük az elején.
A történet hőse Fabyen, egy hétköznapi ifjú, akiben tulajdonképpen semmi különleges nincs fogságban senyved, mert a faluját feldúlták. Egy rejtélyes, csuklyás idegen segít neki kiszabadulni, és itt kezdődik a kaland. Fabyen olyan események közepébe csöppen, amit a természetfeletti irányít. Halhatatlanok, boszorkányok, sőt egy sárkány háborúskodása az egész életét felbolygatja. Ő azonban semmitől sem retten meg, hiába csupán egy egyszerű halandó.

Szerettem ezt a könyvet. Hamar beszippantott, a szereplőket csak nem egytől egyig a szívembe zártam. Nóra remekül alapozta meg ezt a sorozatot (merthogy trilógiáról beszélünk), és bár maradtak bennem kérdések, biztos vagyok abban, hogy ezekre majd választ adnak a további könyvek.
A történet fő témája, a halhatatlanság egészen új módon volt megközelítve, és ez nekem nagyon bejött.  Az öröklét kapott valami végzetességet, ami engem elgondolkodtatott. Többet azonban nem is mondok, sok volna a spoiler. Szerettem azt is, hogy a főszereplő nem egy tipikus macsó hős, sőt igazán hősnek sem nevezném. Az esetlenségébe és mérhetetlen kitartásába azonnal beleszerettem.
A többiek is nagyon kedvelhető karakterek. Corinna bájos, életrevaló, míg testvére Shina igaziamazon, aztán a végén... Jaj de szerettem! De nehéz spoiler nélkül írni a regényről!
A cselekmény pörgött, sosem unatkoztam, bár nem voltak hosszú leírások, mégis bele tudtam helyezkedni a világba, és meg tudtam ismerni a szereplőket.
Talán egyedül az zavart, hogy néha gyorsan történtek a dolgok, és a konfliktusok hamar megoldódtak, így egy-kettő kicsit tét nélküli maradt, ám ez részemről nem vont le az élvezhetőségéből. Nagyon várom a folytatást, amit talán hamarosan olvashatok is, és biztosan nem fogok csalódni.
A középkort idéző világba oltott modern nyelvezetet pedig én imádtam, nagyon egyedi, nagyon "KrenczNóris". :)

Olvassátok el, és kövessétek Krencz Nóra blogját és facebook oldalát, hogy értesülhessetek az új hírekről, és a készülő blogregényéről is. :)
http://krencznora.konyv.guru/

Ha szeretnétek megrendelni a Megszámlálhatatlan - A Hordozó című könyvet, ezen a linken megtehetitek: https://www.libri.hu/konyv/nora_krencz.megszamlalhatatlan.html

2017. augusztus 25., péntek

Interjú John Priesttal

Legújabb interjúmban Papp Jánossal alias John Priest-tal, a Holdlovagok című regény írójával beszélgettem, aki őszintén mesélt az elsőkönyves írókra váró nehézségekről, az alkotás folyamatáról, és már elkészült regényéről.


1. Mesélj egy kicsit magadról! Mikor kezdtél írni? Egyáltalán mikor fogalmazódott meg, hogy író szeretnél lenni?
 Papp János vagyok. 1981-ben születtem Miskolcon. A gyermekkor nagy részét viszont Budapesten töltöttem. Az egyetemet már megint Miskolcon végeztem, szülővárosomban. Középiskolás koromban nagyon szerettem olvasni és akkoriban kezdtem el először verseket faragni – főképp a szerelem hatására. Később az egyetemi időszakban határoztam el, hogy én most egy regényt szeretnék írni. Igazából nem is tudom megmondani mi vitt rá az írásra. Egyszerűen csak bennem volt, hogy valamit ki akarok írni magamból: gondolatokat.

2. Kik voltak rád a legnagyobb hatással?
 Mielőtt vagy miközben írtam, sokat olvastam. Történész lévén leginkább történelmi témájú regények, vagy rendes történeti kutatómunkákon alapuló könyvek. Ha ki akarok emelni néhány írót innen is vagy onnan is, akkor Tolkien, Dan Brown világát emlegetném. Történelmi regény témában Druon (Elátkozott királyok sorozata).

3. Milyen közegre van szükséged az íráshoz? Hallgatsz zenét közben, vagy a csendet szereted?
 Érdekes, mert amikor írtam a regényt – egy viszonylag hosszabb időn keresztül (kezdve az egyetemi évek alatt, azután munkakeresés közben vagy mellett) volt mikor csendre volt szükségem, de előfordult, hogy zenét is hallgattam. Vagy magyar folkpop zenét vagy lírikus metál zenét, mint a Nightwish zenekar zenéi.

4. Mennyire merítesz a saját élményeidből? Van olyan karaktered, akit egy általad ismert személyről mintáztál?
 Igen, szerintem nem én vagyok az egyetlen író hajlamú személy, aki ne merített volna akár személyes élményekből vagy akár saját magából. A fő karaktereimből sokak személyiségét magamból mintáztam. Mind a pozitív hősök, mind a negatív hősök is kaptak „belőlem”. Például Rubeus, aki a történet folyamán negatív hőssé válik azon idők szülötte, mikor gyakran értek kudarcok és úgy éreztem, hogy összecsapnak felettem a hullámok, vagy épp „mindenki ellenem van”. Nos, eme érzelmekből született ő.
5. A Holdlovagok című könyved bár lovagokról szól mégis sok a japán vonatkozás. Honnan jött ez az ötlet?
 Japánnal és a japán kultúrával még az egyetemi időkben kezdtem behatóbban foglalkozni. Később az egyetem után önszorgalomból japánul is tanultam. De igazából ami összeköti a lovagokat Japánnal, az az anime. 18 évesen nagyon odavoltam egy japán meséért, talán megmosolyogtok kicsit: Sailor Moon. Ez elsősorban lányos manga, de mivel én egyfajta romantikus alkat vagyok valahogy megfogott a benne fonódó szerelmi szál. Később az egyetemen egyfajta kutatást végeztem, és kiderült, hogy ennek a mesének van egy eredendően ógörög mitikus szála. Ez pedig Selené a Hold istennő és Endymion földi herceg vagy pásztor szerelme. Ez a kulcspont amiből kiindultam, mikor megalkottam a Holdlovagokat.

6.  Van könyv, amin most dolgozol? Elárulhatsz róla valamit?
 Elkezdtem írni a Holdlovagok második részét, melyet egy harmadik generációs karakterre dolgozok ki (ugyanis az első könyvben a történet szálai 3 generáción keresztül húzódnak végig). De jelenleg a londoni munkám mellett, egyedül elég kevés időm és ihletettségem van, hogy most írjak. Viszont tavasszal befejezték az első könyvem angol fordítását, és most leginkább azon ügyködöm, hogy az angol nyelvű olvasók is olvashassák történetem.
7. Mennyire tartod fontosnak az olvasókkal való kapcsolattartást? Hogyan igyekszel megszólítani őket?
 A kapcsolattartást mindenképpen fontosnak tartom. De mivel kezdő író vagyok, aki kezdetben csak az „íróasztal fióknak írt”, naiv voltam és elkövettem pár szarvas hibát a kiadásnál, amit nem kellett volna. Így most egy hullámvölgy aljáról próbálom feltornászni magam. Szabadidőmben a lakókörnyezetemet járom, regényemet megihlető fotókat csinálok és azzal próbálok reklámot csinálni. Néha mikor időm engedi, „blog szerűen” élmény beszámolok a csoportomban, amit különböző oldalakon osztok meg. Próbálkozok könyvbemutatókkal is, de sajnos Londonból nem egyszerű csak úgy leszervezni, ha az embernek nincs megbízható ismerőse. De nem adom fel!
8. Mit csinálsz, amikor éppen nem írsz?
 Fentebb egy-két helyen említettem, hogy Londonban dolgozom már 5 éve. Egy japán boltban vagyok Műszak- és Raktárvezető. Ez egy felelősségteljes beosztás ami néha mind fizikailag és szellemileg is próbára tesz. Ezek után jó kicsit kiengedni a gőzt a szabadnapokon azzal, hogy kirándulok London nevezetes és kevésbé ismert vidékein. Ilyenkor fotózgatok is, amit később reklám célra is használhatok.

9.  Milyen folyamatokon megy át az általad megálmodott történet, míg eljut a kiadásig? Mesélj egy kicsit az írói munka folyamatairól!
 Először vázlatot készítek a fejemben, amit néha papírra is vetek. Majd tovább gondolom a történetet. Mikor úgy nagyjából összeállt a kép, akkor írom is a fejezeteket. Bár ugyanakkor az is igaz, hogy néha újragondolom a történetet. Ez történt például a Holdlovagoknál is. Eredetileg a könyvön belüli 2. nagy részt írtam meg, melyek fejezetei a „Holdak” nevet viseli. Majd később írtam meg az első nagy részt, mely fejezetek az „Ikonok” nevet viseli (Ikonok – Holdak – Napok; így állnak össze egy könyvvé, egy történetté, mely egyúttal a 3 generáció jelképévé is vált.). De azt is mondhatnám, hogy mivel sosem tanultam arról, hogy kell „írni”, ezért én nem is nagyon követek kötelező szabályokat az írásról. Amikor úgy érzem, hogy befejeztem az írást, akkor ott be is van fejezve. De előfordul, hogy mégsem. No akkor jönnek az új történet betoldások.

10. Mit üzensz/tanácsolsz a kezdő íróknak?

 Nos ez utóbbi egy jó kérdés, mert még én is kezdőnek érzem magam. Nekem is van mit tanulni és fejlődni. Viszont én azt tanácsolom, hogyha valaki hasonló cipőben jár mint pl. én: nem volt senki aki úgy istenigazából támogatott volna a könyvkiadásban. A családom ugyan büszke, de ők sem rendelkeznek tapasztalatokkal, nem is volt soha senki a családban, aki ilyen útra lépett volna mint én. Ergo tényleg nagy fába vágtam a fejszét. Ráadásul Londonból magán kiadni nem volt a legjobb választás. Ezért én azt mondom mindenkinek: Írja meg a művét, majd kezdjen előbb reklámba, tapogatózzon – ahogy egy fentebbi kérdésedben fogalmaztad – célközönség után mielőtt kiadná a művét. Ha megteheti, akkor adja ki magán kiadásba, bár ez sokat kíván majd tőle, még akkor is, hogyha az első könyvből nem számíthat nyereségre. Én sem számoltam igazából vele, mert én egyfelől mindig is arra mentem, hogy örömet okozzak a könyvemmel azoknak, akik olvassák és egyben serkentsem a gondolkodást. Végezetül meg a ráfordítás térüljön meg. Viszont hasonló helyzetben mint amiben én vagyok (ha a mostani tudással újra csinálnám), én mindenképpen kiadót keresnék és azzal adatnám ki, kellő reklámozás mellett.

Ha többet akarsz megtudni  akönyvről és írójáról, kövesd a Holdlovagok facebook oldalát. :)
Ha kedvet kaptál, hogy elolvasd a könyvet, az alábbi linken megrendelheted: Bookline.hu

2017. augusztus 10., csütörtök

Amit talán nem tudtál Charlotte-ról

Charlotte  A változások kora regénysorozat egyik fontos szereplője, aki bár az első kötetben még kissé háttérbe szorul, de később egyre nagyobb teret kap a történetben.  Amikor Charlotte megszületett a fejemben augusztus 10-ét jelöltem meg születésnapjakét, ezért most róla szól ez a kis bejegyzés. :) Lássuk csak kicsoda is Charlotte McAdams.


  • A teljes neve: Lady Charlotte Eleanor McAdams, és a történet szerint 1895. augusztus 10-én született, ezáltal ő a legfiatalabb a McAdams testvérek között.
  • Míg George és Sarah külsőben és sok belső tulajdonságukban is édesanyjukra ütöttek, addig Charlotte apjától örökölte szőke haját, kék szemeit, és a rá annyira jellemző odaadó, önzetlen magatartást.
  • Eltekintve a történet legelső fejezetében lejátszódó vitától (George veszik össze a szüleivel) Charlotte az egyetlen, aki nyíltan szembe mer szállni a szüleivel.
  • Charlotte sokáig félt George-tól, mert bátyja a születése után több mint egy éven át szanatóriumban feküdt, ezért nem ismerhette őt.
  • Még egészen kislány korában leesett a lóról, és bár komolyabb baja nem történt, rettegni kezdett az állatoktól. Lord McAdams úgy vélte, egy úrilánynak muszáj tudnia lovagolni, ezért az istállófiúra, Henryre bízta Charlotte-ot. A kislány fülig szerelmes lett, és sikeresen legyőzte a félelmét is.
  • Charlotte nem szereti, ha egy személy kivételével bárki is Lotte-nak szólítja.
  • A további kötetekben ő sem ül majd egy helyben eljut majd többek között Dublinba sőt New Yorkba is.
  • Bár aktívan nem vesz részt a női mozgalmakban, támogatja a női egyenjogúságot és a szocialista eszméket. Ez utóbbiból akkor ábrándul ki, amikor a világháború alatt a bolsevikok kivégzik az orosz cári családot.
  •  A háború után ő lesz az első, aki a 20-as évekre oly jellemző bubi frizurát vágat magának.
  • Nagyon hűséges Henryhez, de tiszteletben tartja, hogy a fiú nem őt szereti, amikor azonban őt is ki akarják házasítani visszautasítja a kérőjét
  • A történetben ő az első szereplő, aki megtanul autót vezetni.
  • Testvérei közül George áll hozzá a legközelebb.
  • Nagyon szeret olvasni, és titokban naplót is vezet.
  • A család ismerőseinek véleménye szerint, Charlotte szépségben kissé elmarad Sarah-tól, de személyiségét mindenki elbűvölőnek tartja.
  •  Bármiről lehet vele társalogni, akár férfiasabb témákról is. Szereti a vadászatokat, autóversenyeket, kártyajátékokat.
  • Kedvenc színe a kék.
  • Idegen nyelven alig beszél, mert a franciatanár ellenszenves volt neki, így nem tanult az óráira.
  • Az első világháborúban hadi nővérként szolgál, később pedig az orvosi pályán is elgondolkodik, amiben többen maximálisan támogatják.

2017. augusztus 8., kedd

Könyvajánló: L.J. Wesley - Egy űrállomás-takarító naplója

Két dolog eléggé távol áll tőlem: nem bírok autóban utazás közben olvasni, és nem igazán vagyok oda a sci-fikért, kivéve, ha azok a régi Star Wars filmek. (Most itt néhányan felhorkannak, hogy ehh, de az nem is sci-fi igazából) De ugye néha át kell lépni a határainkat, így Németország felé kocsikázva Tatabánya és Linz között ki is olvastam L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója című regényét.

A történet röviden egy Max nevű fickóról szól. Aki a Föld pusztulása utáni időkben szürke kis senkiként éli mindennapjait. Évtizedek óta űrállomásokat takarít, azt a legnagyobb hozzáértéssel, de azért az ő is látja, hogy így 150 év felett (ami itt csak középkorúnak számít) ideje volna valamit kezdenie az életével. Aztán egyik pillanatról a másikra lázadók közé majd egy felkelés közepébe csöppen, és megadatik neki a lehetőség, hogy hőssé váljon.

Nehéz részletezni az eseményeket spoilerek nélkül, főként mert a könyv elég rövid, ezért ebbe nem is mennék bele. A regény szerkezetét tekintve naplóregény, mégpedig remekül kivitelezett. A szöveg nincs túlírva, túlstilizálva, pont olyan, mintha valóban egy naplót olvasnánk. Max rendkívül cinikus, kissé talán kiégett figura, amiért imádtam. Szerettem a mellesleg odabökött megjegyzéseit, kikacsintásait. Különösen tetszett az egykori földi lét iránti érdeklődése. Ami egyébként is erőssége a könyvnek. A figura egyetlen hibája, épp cinizmusának köszönhető, néha kicsit jobban is kimutathatná az érzéseit. Na de én ezt a személyisége számlájára írtam, ennyi kaland után, pedig úgyis fejlődik az ember. Már, ha túléli... ugye. Az út, amit a könyv lapjain befut szerencsére nem a tipikus hősök útja. Ő is csak egy ember hétköznapi vágyakkal, hibákkal, akinek mellesleg néha (na jó, idővel szinte egyfolytában) kicsit kalandosabb az élete.
A többi szereplő közül kettőt emelnék ki. Lydia az egyetlen igazán cselekvő női karakter, és tökéletesen hozza azt, amit egy 21. századi történetben elvárunk egy női szereplőtől. Gyakorlatilag ő a vezéregyéniség, csupa férfi között, rendkívül erős és céltudatos, ám, amikor kell nő tud maradni. Ezt azért is tartom fontosnak, mert e tekintetbe sokszor esnek a végletekbe. A nő vagy megmentésre váró hercegnő vagy valójában férfi, csak nőnek van leírva, de semmi nőies nincs benne. Nos Lydia nem ilyen, és ez olvasás közben nagy elégedettséggel töltött el.
Két naplóbejegyzés közt egy kis alpesi reggeli.
A másik (személyes kedvencem) Felp volt. Amikor olvastam úgy döntöttem, ő a regény Han Soloja, de talán még nála is menőbb. Legalábbis nekem toplistás mellékszereplőm lett. Hihetetlenül laza, mindenre kapható figura, aki remek párost alkot Max-szel.
A többiekről nem beszélnék külön-külön. Alapvetően jól megírt karakterek, különféle képességekkel és jellemekkel, ilyen kis űrbrigantik. :)

Amit végezetül mindenképp ki szeretnék emelni, az a múlt felé való kikacsintgatás. Az elejtett közmondások és szólások, szokások nagyon jól színesítik a cselekményt, és közelebb hozzák az olvasóhoz is ezt a jövőbéli világot. Tetszett, hogy kellő részletességgel megismerhettük a Föld pusztulását is, és az utána kialakult rendszerről is kaptunk információt. Egyszóval szépen felépített világ ez, ahol sokszor a penész a legnagyobb ellenség. (De most komolyan, olvassátok el! :D )

Max naplójának egyetlen hibája, hogy "Miért csak ilyen hosszú?". Szomorú voltam, hogy elfogytak a lapok, mert teljesen beszippantott a világ. A vége pedig... hát igen, szeretem, ha az írók nem csak a szereplőikkel, de az olvasóikkal is gonoszak. Éljen a cliffhanger!

Én mindenkinek ajánlom, mert remek kikapcsolódás, rengeteg fordulattal, kalanddal és humorral, Max-et pedig garantáltan imádni fogjátok. :)

Ha szeretnétek elolvasni a könyvet, akkor ide kattintva megrendelhetitek.

Valamint kövessétek L.J. Wesley facebook oldalát, mert sok érdekességet olvashattok, láthattok, sőt könyvet is rendelhettek. :) Ha pedig dedikált példányt szeretnétek, akkor  augusztus 26-án gyertek el 3 órára a budapesti Eiffel Bisztróba az Író*Blogger*Olvasó Találkozóra.